Véleményblog

A Soproni sör és Radnóti

Lám, a Soproni megint kitett magáért, és újfent olyan reklámmal állt elő, amelyen keresztül az összetartozás érzése szűrődik át. Magyar összetartozás érzése. Becsülöm az ilyet, hiszen a magyar büszkeség megfogyatkozott az elmúlt évtizedekben, a széthúzás pedig annál erősebb lett, nem árt, ha hitet lehelnek ebbe a reményvesztett társadalomba. Számomra dicséretes, hogy Radnóti Miklós méltán híres versét, a Nem tudhatom címűt használták föl. Sokan biztos azt mondják, hogy méltatlan hozzá a sörreklám, ám én azt mondom, hogy ma már csak így lehet igazán az irodalmat népszerűsíteni.

Biztos sokan emlékeztek még az elődjére, a "Magyarország, én így szeretlek!" szlogennel elhíresült reklámra, amit aztán sok kritika ért minden oldalról, parodizálták, élcelődtek rajta nem egyszer, és persze az interneten edződött nagyfejűek rögtön leszólták, hiszen "kanadai koppintás". Valóban, a kanadaiak előbb csináltak nemzetnépszerűsítő sörreklámot, és akkor mi van? Akkor már a magyar változat nem lehet szép? Mindezek persze csak annyit bizonyítanak, hogy sok helyre eljutott a reklám - mégha negatív kritika útján is -, de eljutott, ami a cég szempontjából a fő szempont. Akárhogy is akarjuk, elsősorban pénzügyi célokat szolgál, de kit érdekel, ha az üzenete pozitív hatású.

Leszögezném, hogy a kocsmamagyarkodásért nem ez a reklám a felelős, mint ahogy a részegeskedésért sem. Sört fogyasztani lehet okosan is, és a jó bornak (vagy épp sörnek) is kell ma már cégér. Bár ritkán nézek tévét, de üdítő ilyet is látni a sok bankreklám között. Emlékezetes, hogy a 2009. év utolsó percében, mikor az ország jelentős része a tévé előtt áll, kezében pezsgővel, akkor a Himnusz előtt még benyomnak egy bankreklámot. Ízléses, na.